Nemzetközi fordító szolgálat
Telefon +36 1 / 209 6386 Email ils@ils.hu

IT buisness 28-29. szám

Mallász Judit cikke
2009.07.21.

Egy számítógépen futó irodai szoftvert, egy mobileszközön működő navigációs programot, vagy magát a mobiltelefont a legtöbb ember anyanyelvén szereti használni. A külföldről származó termékeket tehát magyarra, a hazai fejlesztésűeket pedig angolra, németre, és ki tudja hányféle nyelvre kell átültetni. Nem szolgaian lefordítani, hanem a végfelhasználói piac igényeihez igazítva honosítani.

Az elmúlt tíz-tizenöt évben a hazai üzleti életben jelentősen megnőtt a nyelvet tudók száma. Manapság már a kis- és középvállalatok jó részének sem jelent gondot egy-egy idegen nyelvű anyag megértése, lefordítása. Elmondható, hogy az infokommunikáció területén átlagon felüli a nyelvtudás; a legtöbb cégnél vannak olyan munkatársak, akik otthonosan mozognak legalább az angol és a német nyelvben, könnyedén beszélnek és leveleznek a külföldiekkel, nehézség nélkül megértik a műszaki leírásokat.

Egyre ritkábban használatos segédeszközök

Egész más a helyzet azonban akkor, ha nagyobb lélegzetű szövegekről, műszaki dokumentációkról, felhasználói felületekről vagy teljes szoftverekről van szó. Ezeknek az anyagoknak idegen nyelvről magyarra vagy magyarról idegen nyelvre történő átültetését – honosítását – jellemzően még azok a vállalatok sem tudják házon belül elvégezni, amelyeknél sok a kiváló nyelvtudor. Ilyenkor jönnek be a képbe a fordítóirodák.

Nem azonos a fordítással

Jelenleg a magyar piacon 20-30 nagy kapacitású, nagyobb forgalmú, továbbá néhány száz közepes és kisebb forgalmú fordítóiroda működik, számukat senki sem tudja pontosan. Ezeknek az irodáknak összességében több ezer fordító dolgozik – tájékoztat Reha László, a 35 tagot számláló Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének (MFE) elnöke. Ez a kapacitás kielégíti a hazai igényeket, különösen manapság, hiszen az elmúlt hónapokban érezhetően visszaestek a megrendelések. Az export-import tevékenység lelassulása, az üzletkötések és beruházások visszaszorulása magától értetődően maga után vonja a fordítási igény csökkenését.

A fordítóirodák közül természetesen nem mindegyik foglalkozik honosítással; ez utóbbi jóval szűkebb világ (a honosítással professzionálisan foglalkozó cégek száma nem éri el a tízet). De mi is az alapvető különbség a fordítás és a honosítás között? Egy anyag honosítása (más néven lokalizációja) sokkal bonyolultabb, összetettebb feladat, mint a sima fordítás. Honosításkor a forrásnyelvi dokumentációt (a felhasználói kézikönyvet, a képernyőn megjelenő felületet, a súgót stb.) adaptálni kell az adott végfelhasználói piacra, a helyi sajátosságok figyelembevételével.

Apróságnak tűnik, de rendkívül zavaró lehet, ha például a dátum vagy a hét napjai nem a helyi nyelv szokásai szerint jelennek meg a képernyőn. De esetenként komoly feladatot jelenthet az is, hogy egy megadott helyre (például egy mobiltelefon kijelzőjén) az angolnál jóval hosszabb idegen nyelvű kifejezést kellene beszorítani, ráadásul mindig, mindenütt, következetesen ugyanazokat a szavakat használva. Óriási zavart okozhat ugyanis a felhasználónál, ha egyazon fogalmat másképpen neveznek el például a súgóban, a képernyőn és a nyomtatott dokumentumban.

„Mindenkit óva intenék attól, hogy egy lokalizációs feladatot sima fordításként kezeljen. A munka magas színvonalú elvégzéséhez speciális ismeretek és különféle támogatószoftverek kellenek, amelyek kezelését alaposan meg kell tanulni. A honosítási munka komoly felkészültséget igényel” – mutat rá Reha László.

Reha László, Magyar Fordítóirodák Egyesülete

Több munkafolyamat, magasabb ár

Egy kis ország, illetve kis nyelv esetében a lokalizációs feladatok többsége a külföldi vállalatok részéről merül fel. A multinacionális informatikai cégek – a piaci bevezetést megelőzően – jellemzően csomagban végzik el egy-egy termékük honosítását tíz, húsz vagy akár ötven nyelvre, köztük a magyarra. Az ilyen feladatokkal általában valamelyik nagy nemzetközi fordítóirodát bízzák meg, amelyiknek a világ minden táján vannak leányvállalatai. A leányvállalatok többnyire szegmentálják a feladatokat; a magyarországi lerakatok jellemzően a közép-kelet-európai nyelvekkel foglalkoznak.

Reha László elmondása szerint a fordítóirodák között mindig éles volt az árverseny. A megrendelők mindig érzékenyen reagáltak az árakra, és manapság talán még kritikusabban szemlélik az ajánlatokat. Az elmúlt két évben egyébként nagyjából stagnáltak, vagy legfeljebb az inflációval emelkedtek az árak.

Honosításkor és fordításkor az alapárak hasonlóak, a honosításnál azonban több a munkafolyamat, következésképpen a munka elvégzésének összára magasabb, mint a fordításé.

A nagyobb munkáknál jellemzően megversenyeztetik a fordítóirodákat. A kormányzati szektorban – Magyarországon és az Európai Unióban is – vannak közbeszerzési eljárások, az üzleti világban részben a pályáztatás, részben a hosszú távú együttműködésre épülő munkakapcsolat terjedt el. A kisebb cégek alapvetően az árakat versenyeztetik meg.

Pontos elvárások kellenek

A megrendelő kiadta a feladatot, megállapodtak a fordítóirodával az árban. A honosítás néhány hét vagy hónap alatt elkészült. A megrendelő átveszi a magyarra átültetett anyagot, majd szakavatott munkatársai elmélyednek a szövegekben. És a fejükhöz kapnak. Mert az „empty object list” helyenként „üres objektumlista”, másutt „ürítsd ki az objektumlistát”, a „next” helyenként „tovább”, másutt „következő”, megint másutt „folytatás”, a hét napjainak írásmódja (a helyszűke miatt) meglehetősen sutára sikeredett (például kedd helyett ked), és úgy egyébként a teljes szöveg magázza a felhasználót, miközben a cégnél mindenütt a világon a tegezés dívik. Mit tehet ilyenkor a megrendelő, illetve hogyan előzhetők meg az effajta problémák?

Csapdák
  • Felszólító vagy kijelentő mód alkalmazása; többértelmű szavak. Nem minden esetben eldönthető. Ha kontextusba helyezve sem egyértelmű, a szoftverfejlesztőkhöz kell fordulni. Lényeg: a fordító ismerje a potenciális veszélyt.
  • A változók felismerése. A fejlesztők sokszor alkalmaznak úgynevezett beszédes változókat, amiket nem szabad lefordítani. Vajon rájön-e a fordító?
  • A tag-ek közé zárt elemek mozgatása, megcserélése úgy, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön.

„A reklamációk nagy része megelőzhető, ha a megrendelő pontosan megmondja az elvárásait. A legtöbb veszélyt az rejti magában, ha az ügyfél csak gyors és jó fordítást kér. Ilyenkor nincs mihez igazodnia a fordítóirodának, ahol egy-egy nagyobb munkán ráadásul több munkatárs is dolgozik; ez még jobban összekuszálhatja a dolgokat” – fogalmaz Reha László.

A megrendelőnek feltétlenül meg kell jelölnie a honosított anyag célcsoportját (hol fog megjelenni, milyen célra használják fel, belső információs anyag lesz-e, honlapra kerül-e stb.), valamint a szöveg stílusát. Ide tartozik például a tegezés-magázás kérdése.

Nagyon sokat segít, ha a megrendelő szószedetet készít a fordítóirodának. Az informatika területén különösen gyakori, hogy egy-egy idegen kifejezésnek többféle magyar változata is használatos. Minden vállalat maga tudja, hogy melyik magyar kifejezést részesíti előnyben (mit használt már korábban), illetve hogy esetenként ragaszkodik-e az eredeti angol szóhoz vagy bizonyos rövidítésekhez. Ha mindezt pontosan rögzítik, akkor nem lehet vita. Ha viszont a fordító eltér az instrukcióktól, akkor az egyértelműen hiba. Természetesen a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhatnak tévedések, de azok az esetek többségében már gyorsan korrigálhatók.

A szakértő tapasztalata szerint az egyik leggyakoribb hiba, hogy a fordító vagy fordítók nem konzisztensen alkalmaznak bizonyos szakkifejezéseket. Ez pedig megzavarhatja a felhasználót, ezért ellenőrzéskor fokozottan oda kell figyelni ezekre a pontokra.

Nehezebben orvosolható a probléma, ha a megrendelő a szöveg stílusával elégedetlen. Néhány alapvető, nyilvánvalóan zavaró (magyartalan, döcögős) elemen kívül ugyanis teljesen szubjektív, hogy valakinek tetszik-e a szöveg stílusa vagy sem.

Célszerű az angollal indulni

Ha egy magyar termékkel szeretne a cég külföldön megjelenni, akkor célszerű először az angol nyelvű változatot elkészíttetni. Ez olyan alapot teremt, amelyből a későbbiekben bármilyen nyelvre könnyűszerrel elvégezhető az adaptáció.

Riesz Zoltán, Moravia IT Hungary

Megfontolandó, hogy több nyelv esetén, országonként külön-külön fordítóirodához forduljon-e a megrendelő, vagy inkább egy olyan nagy, nemzetközi szervezetet keressen meg, amely komplex megoldást tud nyújtani az összes nyelvre. Már vannak ilyenek, a világ minden táján (Magyarországon is) működő leányvállalatokkal. Így könnyen megoldható, hogy a honosítást olyan munkatársak végezzék, akiknek a célnyelv az anyanyelvük. Ez lokalizációkor kvázi alapszabály.

Ideális esetben egy honosítási folyamat három lépcsőből áll: a fordításból, a lektorálásból és a minőség-ellenőrzésből. Az, hogy a honosítás folyamata miként zajlik a gyakorlatban, alapvetően az ügyfél érettségétől függ. Vannak cégek, amelyeknek saját validátoruk van, tehát a terminológiát, illetve a komplex munkát maguk hagyják jóvá. Vannak viszont olyan megrendelők, amelyek teljes mértékben a szolgáltatóra bízzák a munka elvégzését, beleértve a minőségbiztosítást is – tájékoztat Riesz Zoltán, a csehországi (Brünn) központú Moravia IT Hungary ügyvezető igazgatója.

A szoftvertermékek honosításánál bevett gyakorlat, hogy a megrendelő és a szolgáltató keretszerződést köt. A fordítóiroda e szerződés alapján lokalizálja a szoftverek frissítéseit.

Országra szabott árak

A Moravia tapasztalatai szerint az árak – a gazdaság egyéb területeihez hasonlóan – nagymértékben függnek az ország gazdasági viszonyaitól, a munkaerő költségeitől, illetve a befektetendő munka mennyiségétől. Ennek megfelelően egy nemzetközi fordítóiroda jellemzően országokra, de legalábbis régiókra szabott árakkal dolgozik. Általános szabály, hogy egy kisebb munka fajlagosan drágább, mint egy komplex, összetett lokalizációs feladat elvégzése.

Apró észrevételek a Blackberry Curve 8900 honosításával kapcsolatban

  • A telefonjegyzékben beállítható, hogy a készülék a vezetéknév szerint rendezze sorba a névjegyeket. Az átrendezés után az írásmód: Kovács, István
  • Ha automatikus címről érkezik a Blackberryre e-mail (például egy hírlevél), akkor a több tagból álló feladónevet személynévként kezeli a készülék. Ha például a feladó a Virtual Desktop Advisor, akkor a levél fejléce a következőképpen jelenik meg: Desktop Advisor, Virtual
  • A hétköznapok rövidítése: hét., ked., sze., csüt., pént., szo., vas.
  • Egy-egy opció vagy funkció kiválasztásakor, bekapcsolásakor a „Ki” ellentéte nem a „Be”, hanem az „Aktív”.
  • A mellékelt asztali szoftver része a Roxio Media Manager. Ezzel lehet a multimédiás állományokat kezelni, mozgatni a pc és a Blackberry között. E szoftver Beállítások párbeszédablakában van olyan legördülő lista, amely német elnevezéseket tartalmaz.

Az utóbbi évben az árcsökkenés általánosságban 10 százalékra tehető. A magyar piac nemzetközi viszonylatban nem számított drágának, ám a válság ezen a téren is érezteti hatását. Míg korábban a fordítói/honosítási árak meglehetősen széles sávban mozogtak, addig ma mindenki a sáv alsó részére kényszerül.

„A honosítás meglehetősen munkaigényes, továbbá a munkafolyamatban résztvevőket időről időre képezni kell. Noha a minőségi munka elképzelhetetlen korszerű informatikai és távközlési eszközök nélkül, mégis a kivitelezést végző szervezeten áll vagy bukik az eredmény” – mutat rá Riesz Zoltán.

Egy honosítással foglalkozó nagy szervezetnél kulcspozíciója van a projektmenedzsernek, aki megszervezi és átlátja a munkát. Pontosan érti, hogy miről van szó, figyel a szakmai, jogi, technikai részletekre, és le is tudja vezényelni az egész folyamatot. A projektmenedzser munkáját a nyelvi vezető támogatja. Ő felel a szakmai-nyelvi kérdésekért, valamint ő irányítja a fordítókat és a lektorokat. A projektmenedzser mellett technikusok is dolgoznak. Ők végzik a különböző fájlok kezelését, szétosztását, ellenőrzését, tesztelését stb.

A munka tényleges kivitelezése értelemszerűen a fordítók feladata. A teljes piramisban összességében jóval nagyobb számban vannak a nyelvészeti területen dolgozók, mint a technikai munkatársak.

Kritikus pont a minőségbiztosítás

A honosítások időtartama nagy szórást mutat. Egy nagyméretű szoftver lokalizációjának elvégzése, a kezdeti lépésektől egészen a tesztelésig, akár egy évig is eltarthat. Ugyanakkor egy kisebb munka (például egy mobiltelefon felhasználói felületének honosítása vagy egy vírusirtó lokalizációja) néhány hónap, vagy sürgős esetben akár 3-4 hét alatt is elvégezhető.

A honosítandó anyag ismeretében, a fordítástámogató eszközök segítségével előre pontosan megmondható a munka ára, valamint (szinte napra pontosan) az elkészítés időszükséglete (nyelvtől függően).

Magától értetődik, hogy az első munka tart a leghosszabb ideig, a frissítések, egy-egy új funkció beépítése már sokkal kisebb feladat.

A honosítás kritikus része a minőségbiztosítás; ez jócskán meghosszabbíthatja a folyamatot. A lokalizációval foglalkozó nagy fordítóirodák már mindenütt végeznek minőségbiztosítást; mindig az ügyfél, illetve a felhasználás helye, módja határozza meg, hogy milyen minőségi követelményeknek kell a célnyelvre átültetett anyagnak megfelelnie.

Hiányoznak az ismeretek

Jóllehet a honosítás két irányban – idegen nyelvről magyarra és fordítva is – működik, a mérleg egyértelműen a nemzetközi termékek magyarországi honosításának oldalára billen. Természetesen van egy vállalati kör, amely megjelenik termékeivel a külföldi piacokon, ám ezek száma még meglehetősen csekély – hívja fel a figyelmet Riesz Zoltán.

„A magyar piacon nagyon sok az innovatív ötlet, de viszonylag kevés válik belőlük igazán jó, a nemzetközi színtéren értékesíthető termékké. A külpiacokon való megjelenés gátja az is, hogy sok kisebb vállalkozás nincs tisztában a honosítás folyamatával, túl bonyolultnak tartja azt, így inkább nem is foglalkozik vele. Ez nagy hiba, ugyanis a földrajzi terjeszkedést, az üzleti sikereket nagyban megkönnyíti, ha a termék a helyi nyelven – például a környező országok nyelvein – is megjelenik. Gazdasági válság idején ez nem csupán egy további lehetőség, hanem egyfajta kényszer is” – fogalmaz a honosításokkal foglalkozó szakember.

Bevált szokás egyébként, hogy első lépésben nem a teljes termékdokumentációt, hanem annak csak legfontosabb elemeit honosítják. Ezzel már megkezdődhet a termék nemzetközi szereplése, majd a forgalom növekedésével arányosan terjeszthető tovább a lokalizáció is.

Bizalmi kapcsolat

Bessenyei Gábor, a jellemzően szoftverek honosításával foglalkozó Morphologic Lokalizáció Kft. ügyvezetője a csoportmunka, illetve a terminológia és a konzisztencia fontosságát emeli ki. Egy szoftver lefordítása többnyire olyan hatalmas munka, hogy egyszerre többen is dolgoznak rajta. Éppen ezért csak szoros csoportmunkával és megfelelő fordítástámogató eszközökkel (például fordítói memória alkalmazásával) képzelhető el, hogy az egyes kifejezéseket mindenki, illetve minden alkalommal ugyanúgy fordítsa le.

Bessenyei Gábor, Morphologic Lokalizáció

A konzisztencia érdekében nagyon fontos a sorrendiség: először a felhasználói interfészt kell elkészíteni, letesztelni, majd annak véglegesítése után következhet csak a többi anyag (a súgó, a felhasználói kézikönyv stb.), ahol szigorúan ugyanazokat a kifejezéseket kell használni, mint a felhasználói felületen.

Fontos, hogy a fordító rendelkezzék a munka elvégzéséhez szükséges termékinformációval. Ennek biztosítása is a megrendelő (gyártó) feladata, hiszen ő rendelkezik a megfelelő forrásanyagokkal.

Hasonlóképpen a stílust is a cég határozza meg. (Legalábbis ez az ideális forgatókönyv.) Fontos, hogy a honosítás során folyamatos legyen a kapcsolat az óhatatlanul felmerülő és eldöntendő kérdések tisztázása érdekében. Mindezekből látható, hogy a megrendelő és a honosítást végző szervezet között elengedhetetlen a bizalmi kapcsolat.

Adatbázis-kezelők, fordítói memóriák

Sajnos még ma is vannak olyan projektek, amelyeknél a megrendelő egy Excel-táblázatba szedve adja meg a fordítandó anyagot. A munkát az Excel-formátum annyiban nehezíti, hogy – ellentétben a korszerű fordítástámogató eszközökkel, ahol a fordító kaphat némi kontextusinformációt (például egy párbeszédpanel képét) – a forrásanyagot ezzel kiszakítják eredeti környezetéből, illetve konverziós problémák is felléphetnek (például a karakterkódolásnál, ansi vagy unicode). A terminológiánál problémát okozhat, ha azt nem lehet egyszerűen importálni egy korszerű terminológiakezelő rendszerbe.

Ez a megoldás rendkívül nehézkesen alkalmazható a csoportmunkában.

Elavult eljárásnak tekinthető az is, amikor a programfejlesztő az összes szövegelemet egy táblázatkezelőbe exportálja. A kapott elemeket a fordító feldolgozza, majd szintén táblázatkezelő formátumban visszaadja a megrendelőnek. Az eredményt aztán importálják a szoftverbe. Ez a folyamat gyakorlatilag bármilyen hagyományos fordítástámogató eszközzel elvégezhető. Nagy hátránya viszont, hogy a szövegelemek a kontextusból kiszakítva szerepelnek.

Az egységes terminológia kialakításához, valamint a csoportmunka támogatásához ma már számos korszerű fordítástámogató eszköz áll rendelkezésre. Melyek ezek legfontosabb elemei?

Az első csoportba a terminológiát tartalmazó, többnyelvű adatbázis-kezelők tartoznak. A korábbi, kliens-szerver alapú rendszereket egyre inkább az internetről elérhető megoldások váltják fel.

Rendkívül fontos szerepet játszanak a fordítói/honosítási munkában a fordítói memóriák. Ezek egyik feladata a hatékonyságnövelés, a fordítás sebességének a növelése, következésképpen a költségek csökkentése, másik feladata a minőség javítása.

Szöveg és hang

Az infokommunikáció világában nemcsak szöveget, hanem hanganyagokat is honosítanak. Jellemző példa a mobiltelefonok beszélő szoftvereinek honosítása. Más területeken, így például az interneten megjelenő tréninganyagoknál, játékszoftvereknél, navigációs eszközöknél, autókban szintén előfordul hang alapú lokalizáció.

A fordítói memória olyan adatbázis, amelybe a fordítás során keletkező forrásnyelvi-célnyelvi szövegpárok, szegmensek kerülnek be. A szoftverek honosításánál a szegmentálás alapját általában a stringek (szöveg típusú változók) képezik, a folyó szövegben jellemzően egy mondat tekinthető egy szegmensnek.

Léteznek kifejezetten a programok lokalizációját szolgáló célszoftverek is. Ide tartoznak például azok az eszközök, amelyek közvetlenül a forrásfájlokból, például Windows alapú alkalmazásoknál .dll-ből vagy .res (resource) fájlokból nyerik ki a szövegelemeket, és jelenítik meg azokat a párbeszédablakban. Így a fordító rögtön látja, hogy például a lefordított kifejezés befér-e a rendelkezésére álló mezőbe.

Az alapvetően folyó szövegek fordításához kifejlesztett fordítástámogató eszközök (fordítói memóriák stb.), valamint a szoftverek honosításához használt célszoftverek között az az alapvető különbség, hogy ez utóbbiak a konkrét elemhez kötik a fordítást, illetve az adott elemekből építenek fel egy adatbázist. Ez azért fontos, mert egy adott programon belül minden egyes szöveg típusú változónak (azaz minden bejegyzésnek) egyedi azonosítóval kell rendelkeznie. Amennyiben a fordító figyelmen kívül hagyja ezeket az azonosítókat, illetve egy szoftverfrissítés honosításánál például sima fordítói memóriát alkalmaz, akkor megtörténhet, hogy a száz helyen előforduló „save” utasítást minden helyen átírják, holott az eredeti szoftverben csupán egyetlen helyen módosult a parancs.